A tűzfigyelő, más néven vízágyú vagy monitorfúvóka, tüzek oltására szolgáló eszköz víz vagy egyéb oltóanyag kivetítésével a lángokra. A tűzfigyelő működési elve két koncepción alapul: a hidraulikus nyomáson és a Venturi-effektuson.
A hidraulikus nyomás az egységnyi felületre kifejtett erő, amelyet a folyadék egy kis nyíláson vagy fúvókán keresztül kényszerítve hoz létre. A tűzfigyelőben a vizet egy tűzcsapból vagy más forrásból szivattyúzzák a monitor bemenetébe. A víz ezután egy sor csöveken és szelepeken folyik keresztül, amelyek szabályozzák a víz áramlási sebességét és irányát.
A Venturi-effektus egy olyan jelenség, amelyben a folyadék sebessége és nyomása megváltozik, amikor egy cső vagy fúvóka keskeny szakaszán áthalad. Amikor a víz áramlása belép a monitor fúvókájába, az áthalad egy szűkületen, amely szűkíti az áramlási területet. Ez a víz sebességének növekedését és ennek megfelelő nyomáscsökkenést okoz.
Ennek eredményeként a monitor fúvókája nagy sebességű vízáramot hoz létre, amely a tűzre irányítható. A vízáram a fúvóka méretének, alakjának vagy ütési szögének változtatásával állítható. A tűzjelzők járművekre vagy más készülékekre is felszerelhetők a mobilitás és a nagyobb rugalmasság érdekében.
Összefoglalva, a tűzfigyelő működési elve magában foglalja a hidraulikus nyomás létrehozását és a Venturi-effektus felhasználását, hogy nagy sebességű vízáramot hozzanak létre, amely el tudja oltani a tüzet. A tűzjelző hatékonysága olyan tényezőktől függ, mint a víz áramlási sebessége, a fúvóka konfigurációja és a kezelő képessége.
